2010. május 27., csütörtök

Vendégségben II. Rész

Ahogy ültek ott és nézték egymást halk zörejekre lettek figyelmesek. Apró nyögések, ütemes nyikorgás hangjai, szelték át a szobát. A lány meglepetten hátrabiccentette a fejét és közelebb hajolt a falhoz. Most már tudta mik ezek a hangok. Cuppogás, nyögések, zihálás, nyikorgás, és apró kopogások, melyeket a falnak ütköző ágykeret hallatott. A szomszédban szemérmetlenüldugnak. A kopogás egyre csak gyorsult a nyögések szaporábbak lettek, majd egyetlen hosszú sóhaj hangjai koronázták meg, az eseményeket. Valaki elvezett. A lány zavartan mosolygott és érezte mennyire felizgatták ezek a zajok. A fiúra pillantott és tudta ő sincs másképp ezzel. Hát legyen! -mosolygott a fiúra majd hanyatt dobta magát az ágyon. A fiúnak se kellet több a lány fölé kerekedett, hosszan megcsókolta, nyelvével körözött a lány szájában, majd finoman beszippantotta ajkait. Végigcsókolta a nyakát, majd dekoltázsát, végül melleit. Nyelvével lágyan körözött a mellbimbók körül, majd mikor azok már határozottan meredtek az égnek, nyelvével megpöckölte, megszívta és hosszan nyalta őket.

Lágyan hatolt a lányba. Az felnyögött és megtámasztotta kezeivel a falat a feje felett. A fiú hosszan csókolgatta, melleit, karjait, miközben ütemesen dugta. Az ágy halkan nyikorgott, a lány aprókat nyögött, a fiú mélyeket sóhajtott és mindkettejüket felcsigázta a tudat, hogy a szomszédban ebből mindent hallanak. A fiú gyorsított a tempón, a lány egyre hangosabban nyögött és az ágy apránként nekicsapódott a falnak. Most már ők is tudták, hogy az imént a szomszédban mit éltek át. Az ütem gyorsult, a lány hangosan zihált, hasa megfeszült, hüvelye összerándult és hangját kiengedve élvezett el, amikor a fiú szerelmi nedvei elárasztották punciját. Még pár apó lökés, gyengéd rándulás és a fiú mellé huppant az ágyra egy utolsó nyikorgás kíséretében, amin nagyot nevettek. Egymáshoz bújtak, betakaróztak és így aludtak el!

Másnap reggel mindkét pár vidáma és frissen hagyta el a hálószobát. Az éjszakáról semmit nem beszéltek, nem kérdezték, hogy aludtak, hiszen mindannyian tudták, mi édesítette be álmaikat.